Közreműködnek: Bogdan Costea, Liliana Balica, Ionel Bulbuc, Carmen Vlaga, Constantin Florea, Carmen Butariu, Andrei Elek, Oltea Aciocârlănoaiei-Blaga, Sorin Calotă, Angela Petrean, Ovidiu Ghiniţă, Adriana Ghiniţă, Zoltan Lovas, Valentin Voicilă, Maura Ianos, Ioan Peter, Mariana Tofan-Arcereanu, Dan Covrig, Lacrimioara Szlanko

Díszlet: Onisim Colta
Jelmez: Oana Văran Goia
A rendező munkatársai: Adelin Ghionghioşan, Nicolae Bălan, Cristian Todincă, Horaţiu Maftei, Eduard Goia, Lucian Moga, Florica Balan, Florica Iancu, Floare Valea, Ion Stan, Cristi Luchian

Színpadra alkalmazta és rendezte: Adrian Horobeţ

Az előadás színre vitele abból az elgondolásból született, miszerint egy pályaudvar, egy vasúti állomás a találkozások, elválások színhelye, jó alkalom az emlékezésre, nosztalgiára. Egy város történelme szorosan kötődik a pályaudvarhoz, az itt kezdődő és rendszerint itt végződő események állandó tanújához. Adott pillanatban a pályaudvar a város életének visszhangjává válik. Társulatunk előadásának témája az aradi vasútállomáshoz kötődik az 1880-as évektől kezdődően napjainkig. De nem történelmi illusztrációja ennek az intézménynek, inkább alkalom a mesélésre, elbeszélésre. Viszont az elbeszélés nem szavak segítségével történik, hanem a pantomim eszközeivel, a szteppel, a néma filmek technikájával, a test, arc kifejezésével. Az előadás hasonlít egy jelenetekből összeállított filmhez, melynek során a színészek több mint száz alkalommal cserélnek kosztümöt, ezzel is hozzájárulva az adott kor atmoszférájának megteremtéséhez, miközben a humor is jelen van a színpadon.
Húsz aradi színész néz szembe az új, kihívó művészi kísérlettel. Az előadást egy fiatal művész, Adrian Horobeţ (Horobec) alkalmazta színpadra és rendezte, egy olyan művész, akit szüntelenül foglalkoztat a színpadi kommunikáció eszközeinek megújítása.