Írta: Ron Aldridge
Fordította: Hamvai Kornél

A Pécsi Nemzeti Színház és a Pécsi Szabadtéri Játékok közös bemutatója

Bemutató: 2006. október 13.

Az előadás időtartama: 2 óra

A Pécsi Szabadtéri Játékok műsorfüzetéből:
Az elmúlt év őszén mutatta be a fővárosi József Attila Színház Ron Aldridge Csak kétszer vagy fiatal című vígjátékát. A táblás házak előtt játszott darab egyik főszereplője, a "kedves öreg sármőr" Brooksie figuráját adó Bodrogi Gyula Kossuth-díjas színművész, akihez annyira közel került a történet, hogy elhatározta: megrendezi.

Nagyon kedves, érdekes a darab. Gyakori, hogy az egyedül maradt, megözvegyült emberek belesüppednek a nihilbe, depressziósokká, nyavalygósakká válnak. Ilyen a szerető társát elveszítő Brooksie is. Ám a "normális" – vidám, szomorú, veszekedős, békülő – életet élő környezete és egy felbukkanó asszony hatására az öreg Brooksie-ba is lassacskán visszaköltözik az élet. Azért hiszem, hogy sikerünk lesz Pécsett is, mert miközben a néző felhőtlenül szórakozik, kénytelen ráismerni önmagára, közeli ismerőseire, szeretteire. Persze az sem lényegtelen, hogy ebben a játékban csak jó szerepek vannak, igazi játéklehetőséget nyújtva a színészeknek.

– A közel húsz esztedei direktorkodás után, az ön művészetének új korszaka kezdődött. Ismét sokat játszik. A nagyközönség által megszokott vidám, zenés szerepek mellett jöttek a nagy, "veretes" figurák. Willy Loman alakításáról áradozik a szakma és a néző egyaránt. Valahol olvastam egy ítész kijelentését, miszerint ön már tovább nem titkolhatja, hogy nagy színész. Hogy érzi: azelőtt titkolta?

Meggyőződésem, hogy a színész számára nincs műfaj. Szerep van, amit meg kell formálni, legyen az tragikus, vagy komikus. Van-e tragikusabb, mint egy chaplini figura, vagy szituáció, amibe a könnyű zenés darab hőse Fekete Péter kerül. Lehet, hogy nem igazán „művészi” az elgondolás, de nekem a szerep attól jó, ha értelmileg, érzelmileg magaménak mondhatom, és ettől a néző is érteni, érezni fogja, mit is akarok közölni vele. Akkor is, ha nem beszélek, csupán gondolok valamire a színpadon. Átmegy! Az ügynök halálát olvasva úgy éreztem, hogy ezt a darabot nekem írták. Ám, játszom olyan előadásban is, nem mondom a címét, amiben igazán nem tudom, mi keresnivalóm van.

– A Nemzeti Színház tagjaként egy sor klasszikus szerző drámájában láthatta a közönség az elmúlt négy évben. A következő szezonban a Lear király Kent grófját fogja megformálni...

Hát, ő sem egy táncoskomikus. Természetesen továbbra is játszom zenés, vidám darabokban. A József Attila Színházban például Fenyő Miki Aranycsapat című musicaljét próbáljuk. Fontos feladat a pécsi rendezés is. Biztosra veszem, hogy a Tettyei romoknál, gyönyörű környezetben, emlékezetes előadást láthat a közönség.