GIANNI SCHICCHI
Írta: Giacomo Puccini
Szövegét írta: Giovacchino Forzano
Fordította: Nádasdy Kálmán
Közreműködik a Pécsi Szimfonietta

MARIO ÉS A VARÁZSLÓ
Írta: Vajda János
Thomas Mann novelláját fordította: Sárközi György
Szövegét írta: Bókkon Gábor
Közreműködik a Pécsi Nemzeti Színház kibővített énekkara, a Pécsi Balett táncművészei és a Pécsi Szimfonietta

Bemutató előadás: 2011. február 18.

Az előadás műsorfüzete (PDF) letölthető, megnyitható ITT >>
Az előadás plakátja NYOMTATHATÓ (PDF) verzióban letölthető ITT >>

SZEREPBEOSZTÁS | 2011. április >>
SZEREPBEOSZTÁS | 2011. május >>

Giacomo Puccini: GIANNI SCHICCHI
A mű alaptörténetét Dante Isteni színjátékának 30. énekében (Pokol 32-45.) találjuk meg – és találta maga a szerző is: ...„E bolond itt Schicchi Gianni, / és társait kínozni űzi kedve. ...Hogy másnak vette formáját magára”... Lelkes magyarázók fáradságot nem kímélve, Dante korának okmánytárait és levelesládáit átkutatva fellebbentették a fátylat a kissé homályos történetről, mely szerint Buoso Donati gazdag patrícius végrendeletében valamennyi családtagját kitagadja hatalmas vagyonából és mindent egy kolostorra hagyott. A felháborodott rokonság a halott ágyába fekteti Gianni Schicchit, aki – így ígéri – a javukra végrendelkezik majd. A jegyző a félhomályos szobában nem veszi észre a cserét, Gianni Schicchi pedig mindent saját magára hagyományoz. A rokonok semmit sem tehetnek ellene, hiszen ha kiderül mesterkedésük, maguk is bajba kerülnek. Giovacchino Forzano ebből a rövid történetből írta meg a vígopera szövegkönyvét, amely egyben utolsó darabja a Puccini által összeállított Triptichonnak. Az Il trittico másik két darabja A köpeny (Didier Gold egyfelvonásosából Giuseppe Adami írta a szöveget) és az Angelica nővér (ugyancsak Forzano szövegével). Forzano szövegkönyve gúnyolja és bírálja Firenze feltörekvő polgárságának mohóságát, pénzéhségét: Gianni Schicchi alakja mögött – noha nevetünk rajta – ott érezzük a gátlástalan, külsőségeiben álszent újgazdagok világát. A Triptichon bemutatóját 1918 decemberében tartották New Yorkban. A kritikusokat megosztotta a mű: az Angelica nővért fanyalogva fogadták, a Gianni Schicchi viszont egyértelműen kedvező fogadtatásra talált. Pucciniről a század „legszellemesebb zenekritikusa”, Bernard Shaw mondta ki: „Az a gyanúm, hogy ez a Puccini nevű
úr egyszer majd átveszi Verdi örökét...”

Vajda János: MARIO ÉS A VARÁZSLÓ
Vajda János, a mai magyar opera egyik legjelesebb képviselője Miskolcon született 1949-ben, a Zeneakadémián Petrovics Emil tanítványa lett. A 80-as években Amszterdamban folytatta tanulmányait. 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Nevéhez olyan művek fűződnek, mint a Barabás, a Mario és a varázsló, a Leonce és Léna és a Karnyóné c. operák, az Izzó planéták, Jön a cirkusz, Don Juan árnyéka rajtunk c. balettek, ezen túl több oratórium, zenekari, kamara, szóló- és kórusművek sokasága. A Mario és a varázsló bemutatóját 1988 április 30-án tartották a Magyar Állami Operaházban. Szövegkönyvét Bókkon Gábor írta Thomas Mann novellájának felhasználásával. Az opera dramaturgiai különlegessége, hogy mindvégig megtartja az eredeti mű egyvonalú, a végkifejletre kihegyezett szerkezetét – minden esemény a végső drámát, Márió pisztolylövését készíti elő. Valódi, operai értelemben vett főszereplője azonban Cipolla: ő az, aki végigénekli az operát, a többi szereplő csak egy-két mondatot énekel. A zenei anyag – vissza-visszatérő motívumaival – híven idézi meg azt a történelmi miliőt, amelyben a cselekmény, a dráma lezajlik.