Írta: Háy János

Bemutató: 2006. december 8.

Az előadás időtartama: 2 óra 15 perc

Háy János 1960-ban született Vámosmikolán. A szegedi tanárképzőben orosz-történelem, az ELTÉ-n esztétika szakot végzett. Először tanárként, aztán könyvkiadói szerkesztőként dolgozott Budapesten. A nyolcvanas évektől folyamatosan jelentek meg verseskötetei, a kilencvenes évektől pedig drámakötetei, és más prózai művei. Az "istendrámáknak" nevezett sorozat első darabja a nagy sikert aratott A Gézagyerek 2000-ben, A Herner Ferike faterja 2001-ben, A Senák 2003-ban, a Pityu bácsi fia 2004-ben jelent meg. A darabokat itthon és külföldön is bemutatták, és több irodalmi díjat kapott értük a szerző.

A szerző elmondása szerint: "Vámosmikola az Ipoly mentén fekszik, nem túl szép falu - a feleségem szerint kifejezetten csúnya - vannak a környéken nálánál szebb falvak, amelyekről most nem kéne beszélnem… hisz én mégiscsak Vámosmikolán születtem, s éltem tizennégy éves koromig. A hatvanas években, mikor gyerek voltam, nagyjából úgy éltek az emberek, mint mondjuk 1542-ben. A történelemkönyvekből jól ismert archaikus gazdálkodás jellemezte a települést, s ezt még a szocialista mezőgazdaság csúcsa, a termelőszövetkezet sem tudta felszámolni. Az egész közösség ennek a tulajdonképpen önellátó gazdálkodásnak a zárt rendszerében működött. A mindennapokat a gazdálkodás eseményei szervezték, ahogy a középkorban is..."
Váradi Júlia: Nekem a világ kellett

Az év végén a romániai Szatmárnémetiben botrányt kavart Háy János A Senák című drámájának bemutatója. Az Északi Színház magyar nyelvű tagozata közönségének egy részét elképesztette a darab szóhasználata, az általuk trágárságnak talált szövegek miatti felháborodásukban a hivatalossághoz fordultak... a Szatmár Megyei Tanács egyhangú döntéssel képviselőt delegált a színházhoz és más önkormányzati kultúrintézményekhez... Háy János drámáját Magyarországon pályázat nyerteseként úgy mutatták be a Nemzeti Színházban - és nyomtatták ki - úgy, hogy nyelvhasználatát semmiféle kritika nem érte
Népszabadság 2006 febr. 7. Kelen Károly: Az utca nyelve, itt és ott.