A Pécsi Nemzeti Színház és a Pécsi Horvát Színház közös produkciója.

Szövegkönyv, Zene és Dalszövegek: Jonathan Larson
Szövegkönyv konzultáns: David Auburn
Fordította: Zöldi Gergely

Az aktuális szereposztásról érdeklődjön jegyirodánkban!
Tel.: 72/512-669

Az előadás időtartama: 1 óra 30 perc

Az előadás már nincs műsoron.

A musical története

Amikor Jonathan Larson 1990. májusában először bemutatta a 30/90 (később Robbanás előtt) című musicaljét, már több mint nyolc éve próbált bekerülni a színházi szakmába. A Superbia című futurisztikus rock-musicalből készült színházi műhelybemutató (ezen a művén akkor már több mint öt éve dolgozott) sajnos nem vonzott elég támogatót ahhoz, hogy igazi színházi produkció születhessen belőle. Jonathan, remélve, hogy egy szerényebb és olcsóbb darabbal több szerencséje lesz, kitalált egy új szólóműsort, melynek – mivel 1990-ben töltötte be a 30. életévét – a 30/90 címet adta. A történet életrajzi ihletésű, s ennek megfelelően pontosan kifejezi Jonathan csalódottságát amiatt, hogy nem jut előbbre a munkával, mellyel oly sokat vesződött, illetve azt a félelmét, hogy miközben külvárosi éttermekben pincérkedik, húszas évei nyomtalanul tűnnek el.
Több születésnap is eltelt, mire 1993-ban a New York Theater Workshop-on immár új címmel – Robbanás előtt – először mutatta be fizető közönség előtt a musicalt. Addigra az előadás egészen eklektikussá vált – részben performance-szerű művészmonológ, részben rockballada lett. Jonathan egymaga énekelt és játszott több szerepet, eközben zongorán kísérte magát, illetve vezényelte a zenekart. Így aztán a darabnak több változata született különböző dalokkal. Ebben az időben kezdett dolgozni a Rent című musicaljén, ami végül meghozta neki a várva várt sikert. A darab több díjat is kapott, többek között Pulitzer-díjat és 4 Tony-t. Sajnos az elismerést Jonathan már nem érhette meg, a bemutató előtt néhány nappal, 1996. január 25-én, 35 éves korában váratlanul meghalt.
2000 októberében Victoria Leacock, Jonathan régi barátnője és Robyn Goodman, Jonathan egyik munkatársa találkozott a Larson családdal, hogy átnézzék az egykori szólómusicalt. Schwarz rendező ötlete volt, hogy az eredetileg egy szerepet három szerepre bontsák. A zenei vezető, Stephen Oremus volt felelős a különböző szólamok megformázásáért. A dialógusok kibontását David Auburn végezte. A végeredményt először a Jane Street Theater-ben mutatták be 2001 júniusában. Egy új musical született, melynek mélyén még mindig az a show él, melyet Jonathan Larson annyi hittel és erővel kezdett egyedül játszani.

(David Auburn nyomán)

------------------------------

„Sikerül-e eljutnom a célig?”

Úgy érzed, hogy túl magasra tetted a mércét? Kicsit ráparáztál arra, aminek régebben örültél? Elfelejtetted szeretni azt, amit csinálsz? Elfelejtetted szeretni azokat, akikkel csinálod?

Amikor nagy dolgok előtt állunk az életben, amikor kerek évszám ünneplése közeleg, könnyen megtorpanunk egy pillanatra és figyelni kezdünk. Valami zakatolást, tiktakolást hallunk – egy időzített bombáét, melynek robbanása meg akarja semmisíteni álmainkat, melyek beteljesülésére úgy vágyunk. Felrobban ez a bomba? Létezik egyáltalán? Vagy csak a félelem zakatol képzeletünkben?
Van egy srác New Yorkban, a neve Jon. Zeneszerző. Első musicaljének bemutatója előtt áll, és a harmincadik születésnapja is közeleg. Ez a két dolog egyszerre: idő és siker túl sok egy ígéretes tehetség életében. Ezt barátnője, Susan és jó barátja, Michael is megérzi. Vajon sikeres lesz-e, vajon érezheti-e, hogy letett valamit az asztalra még harminc előtt?
A fiatalember, Jon, akiről ez a musical szól, közel áll hozzám. A félelmei, az akarása, a magát megmutatni vágyó törekvése ismerős nekem. A „sikerül-e eljutnom a célig?” kérdése engem is megijesztett már. Azért van ez az előadás, hogy kicsit kívülről láthassuk magunkat, hogy tisztább legyen a kép magunkról. Nincs időzített bomba, nincs félelem és nincs cél, csak út, ahol nem egyedül megyünk.

Paál Gergely rendező