Írta: Molnár Ferenc

Bemutató: 2005. október 28.

Az előadás időtartama: 2 óra 30 perc

A városligeti hintáslegény, Závoczki Endre, akinek nevét az irodalomtörténet anyakönyvébe Liliomként jegyezték be, 1908-ban született egy péntekről szombatra virradó éjszakán, a Pesti Napló szerkesztőségében, ahol Molnár Ferenc a vasárnapi tárcán töprengett. Semmi nem jutott eszébe. Elkeseredésében egy mesét kezdett írni a címe: Az altató mese. "Ez a mese arra való, hogy özvegyasszonyok altassák el vele kisgyermekeiket, vagy jó gyerekek altassák el vele öreg és fáradt szüleiket. A mesét szép csöndben, folyékonyan kell mondani, az elejét élénken, mintha igaz volna. A végét pedig már lassabban és halkan, hogy mire vége szakad, aludjék el az, akinek mesélték" jegyezte le instrukcióként. Először nem tetszett neki a történet, végül mégiscsak összehívta néhány lapzártára váró kollégáját, kivitte őket az erkélyre és az ívlámpa pislogó fényében felolvasta nekik Závoczki Endre és Zeller Julika édes-bús történetét. A másnap megjelenő tárca-cikk akkora sikert aratott, hogy a Vígszínház vezetői – Ditrói Mór és Jób Dániel – rábeszélték, írjon a történetbŐl darabot. Molnár 1909 elején kezdett hozzá a munkához, október elején pedig már fel is olvasta az elkészült művet a Vígszínház személyzete elŐtt. 1909. december 7-én volt a bemutató – a darab megbukott. A Vígszínház premierközönsége nem tudott azonosulni Molnár hőseivel. Megbukott a darab felújítása is. Hiába aratott később világsikert, hiába készült belőle film, Molnár a két bukást élete végéig nem tudta feldolgozni.
A többi pedig – ahogy a Molnár-darabok végén szokás – happy end: világsiker.