Írta: Anton Pavlovics Csehov
Fordította: Forgách András

Bemutató: 2007. október 12.

Az előadás időtartama: 2 óra 30 perc

„Először írtam színdarabot” közli Csehov 1887. októberében bátyjának küldött levelében, miután befejezte az Ivanovot. – A 8-10 évvel korábban írt, meglehetősen hosszú Platonovról ugyanis úgy tudta, megsemmisült. Valójában mindkét mu a provinciális vidéki életet ábrázolja, amelyben a tehetetlenség, a megrekedt élet, mint a létezés alapállapota szerepel. Olyan ember áll a középpontban, aki – noha ennek semmiféle kézzelfogható magyarázata nincs – beváltatlanul hagyja lehetőségeit, eltékozolja tehetségét. Tönkrement házassága, egy lehetséges új szerelem ígérete sem jelent feloldozást Ivanov számára saját belső szétesése alól.
Míg a Platonovban a provinciális közeg egészét akarta ábrázolni, az Ivanovban egyetlen személyre és annak holdudvarára koncentrálta a cselekményt. A mű valódi témája a cselekvésképtelenség, a mozdulatlanság drámája. Főhőse nemhogy nagy tetteket nem képes végrehajtani, de képtelen minden határozott döntésre, még a legcsekélyebbre is. Hogy mi az, ami az egykor energikus, erős személyiséget megtörte, valójában sosem tudjuk meg. Csehov a főszereplő belső történetét alakítja külső eseménysorrá, vagyis a tettek hiányából formálja a cselekményt.
A darabot 1887-ben mutatta be a moszkvai Kors Színház, egy évvel később követte – az immár átdolgozott változat pétervári előadása. Magyarországon a Vígszínház játszotta először 1923-ban.