fordította: Máthé Elek

Bemutató előadás: 2008. október 10.

Az előadás időtartama: 3 óra 30 perc

IX. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSzT) 2009: Legjobb előadás

Az előadás plakátja NYOMTATHATÓ (PDF) verzióban letölthető ITT >> | Adobe Acrobat reader szükséges
Kisebb felbontásban MONITORON való megjelenítéshez (JPG) letölthető, megnyitható ITT >>
Az előadás műsorfüzete MONITORON való megjelenítéshez (JPG) letölthető, megnyitható ITT >>

SZÍNIKRITIKUSOK DÍJA 2008/2009 - AZ ÉVAD LEGJOBB ELŐADÁSA

Ha a bemocskolt ártatlanságod és a tisztességed között egy téged elemésztő tűz ég, de úgy, hogy a saját húsod égett szaga facsarja az orrod, vajon ki vethet meg azért, hogy bármit aláírsz, amit az a valaki eléd rak, legyen az ördögűző pap, vagy kihallgató tiszt, esetleg az a mosolygós fiatalember a HR osztályról, mert mindenki kér segítséget. […] És a vajon nem a kérdésfelvetésen dől el minden? Hogy meddig mehetek el? Vagy, hogy meddig mehet ez így?
David Liebman: Mr. Freedom X

Terhére vagytok az Úrnak beszéditekkel. Azt kérditek: „Mivel vagyunk terhére?” Azzal, hogy azt mondjátok: „Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, mert gyönyörködik Ő azokban.” vagy: „Hol van az ítéletnek Istene?”
Malakiás 2:17

A szó a török nyelv azonos jelentésű baszargan, baszirgan szavából származik, amely az ótörök basz- („nyomni”) igető származéka. A boszorkány ugyanis az alvó ember mellére szokott telepedni, és rémálmokat előidézve „megnyomja” azt.
wikipedia.hu

„Rebecca [Nurse] néni arca hirtelen undorító nevetésre torzult. A löttyedt szájban csattogva recsegtek a hegyes fogak. A csengőzsinórba kapaszkodtam. Az leereszkedett és fehér, átlátszó óriáskígyó lett belőle. A kígyó körülölelt, egyre szorosabban tekerődött körém és egyre erősebben szorított, úgy, hogy összeroppantott, az ereimből kifröcskölt a vér, beleömlött a kígyó átlátszó testébe és vörösre festette. A kígyó felemelte fejét és hosszú hegyes izzó ércnyelvét a mellemnek szegezte, és hirtelen feltépte ütőeremet, és ekkor az éles fájdalomtól eszméletemet vesztettem.”
a 9 éves S. Lindhorst vallomása

Tom Hyde, az üstfoltozó, az akasztófa állt, amikor megkérdezték tőle, van-e valami mondanivalója. „Mondják meg a szabóknak, el ne felejtsenek bogot kötni a cérna végére, mielőtt varrni kezdenek." Társának imája feledésbe merült.
Henry David Thoreau: Walden