Írta: Egressy Zoltán

A Pécsi Nemzeti Színház és a Pécsi Harmadik Színház közös produkciója.

Bemutató: 2009. április 3.

Az előadás időtartama: 2 óra 30 perc

Az előadás plakátja NYOMTATHATÓ (PDF) verzióban letölthető ITT >> | Adobe Acrobat reader szükséges
Az előadás műsorfüzete letölthető, megnyitható ITT >> | Adobe Acrobat reader szükséges

A kudarcra és beteljesülhetetlenségre ítéltetett élet csendes végzetszerűségét tanúsítják Egressy Portugáljának szereplői a maguk sorsával, eleve hamvába holt kapcsolataikkal, reménytelen kilátásaikkal. Még ha olykor, kivételes pillanatokban és kivételes alkalmakkor megpróbálnak is fölébe emelkedni elrendelt sorsuknak és megváltoztathatatlannak tudott helyzetüknek, mindhiába. Ami bennük túlmutat mindezen, nem több valamiféle tompa sóvárgásnál és körvonalazatlan hiányérzetnél – talán le lehetne győzni a sorsot, talán fel lehetne kapaszkodni, talán hinni kellene az álmainknak, talán kellene, hogy legyenek álmaink.
Csupa különc figura zavaros álmokkal és ravaszkodó túlélési stratégiákkal, amelyekkel megpróbálnak úrrá lenni a posztkommunista szomorúságon. Az író a társadalom bizarr tükörképét mutatja: senki sem tesz semmit, csak hantázik mosolyt fakasztón, ez azonban lassan komolyra vált. Masninak, a jobb sorsra érdemes fiatal nőnek az összetört szíve úgy marad, Bece nem jut el Portugáliába, csupán Irgácsra, ahonnan aztán visszalóg Pestre. Egyébként mindegy, hogy Pest vagy Irgács, ugyanaz a reménytelen, sivár, esendőségében mosolyogtató Kelet-Európa, ahonnan Portugália elérhetetlenül messze van. A test utazhat, a lélek azonban egy helyben toporog: a hol érzelmességbe hajló, hol vérfagyasztóan abszurd szövegek ezt a szűk, Magyarországnyi teret rajzolják körbe.