Írta: Molnár Ferenc

Bemutató: 2003. december 12.

Az előadás időtartama: 2 óra 30 perc

A darabot 1907-ben mutatta be az Vígszínház. A téma amelyet a darab feszeget, felborzolta a kedélyeket: Molnár nemcsak leplezetlenül ábrázolja a férfi és nő viszonyát, hanem - zseniális ötlettel - az Ördög szerepeltetésével a tudatalatti, a logikátlan cselekedeteket is magyarázza.

A történet remek alaphelyzetből indul: a divatos festő éppen legjobb barátja feleségét készül lefesteni, mikor megjelenik körükben az Ördög, aki feltárja legtitkosabb gondolataikat, azokat, amelyeket sosem mertek volna egymásnak bevallani. A festő hiába próbálja elnyomni érzelmeit, az Ördög bebizonyítja, nem közömbös barátja felesége iránt. Az asszonnyal meghívatja a festőt az estélyére, ahol elhiteti a szerelmes férfivel, a nő nem visel semmit földig érő estélyi ruhája alatt. A várható féleértések és nagy szerelmi jelenetek vége: az Ördög elégedetten távozhat, a nő elhagyja férjét és hozzámegy a festőhöz.

A cselekmény fordulatos, szellemes, sziporkázó ötletekkel teli. Már ebben a korai műben is észrevehető a Molnár-dialógusok varázsa, az ál-aforizmák, a paradoxonok mesteri használata.

Az ősbemutatón a Vígszínház legnevesebb művészei játszották a főszerepeket: Varsányi Irén és Hegedűs Gyula.