Írta: Spiró György

Az előadás időtartama: 1 óra 30 perc

Bemutató: 2002.
Az előadás már nincs műsoron.

"A huszadik században visszavonatott az az egyébként a gyakorlatban soha nem működő idea, hogy minden ember egyenlő. A felvilágosodásból elsötétülés lett. Szabadság, egyenlőség, testvériség - ez a hármasság meg volt hirdetve, aztán radikálisan vissza lett vonva, és ez a helyzet kedvez az ordas indulatok elszabadulásának..."
A darab, a "békebeli" negyvenes években játszódik. Főszereplője egy házaspár, a férfi zsidó, az asszony a jómódú keresztény középosztályhoz tartozik. A férfi felismerve a családját fenyegető veszélyt, úgy dönt, elválik feleségétől, és rábeszéli, hogy menjen férjhez egy nem zsidó barátjukhoz, megmentve ezzel közös gyermekük életét.
"Maga a téma valószínűleg megírható lett volna kisregényben. A végeredmény ugyanaz lett volna: egymást szerető két ember oly mértékig meggyűlöli egymást, hogy aztán soha nem találkoznak, az apa nem lát-hatja soha többé a gyerekét... kérdés, hogy elhisszük-e, hogy egyetlen este alatt a nagy szerelemből ilyen gyűlölet fakad - ezt vagy el tudja hitetni a színház, vagy nem.... Azt nem lehet állítani, hogy ez nem történelmi drá-ma, dehogynem, az az. De ami az emberek kiszolgáltatottságát és öntudat-lanságát illeti, nem állunk jól. Az is látható, ahogy Kelet-Európában megvan a politikai akarat arra, hogy az indulatokat önös politikai céllal embertelen mederbe tereljék. Túlságosan optimista nem vagyok ez ügy-ben... abban az időben Magyarország a béke szigete volt, a háború messze zajlott, és sokan, akik valóban fenyegetve voltak, egyáltalán nem érezték magukat veszélyben. Nem lehetett igazán felfogni, hogy mik lehetségesek, és nem lehetett tudni, mi minden förtelem fog kijönni az emberekből. MA nehéz dramaturgiailag a dolog, mert úgy néz ki, hogy a férfinak eleve igaza van, hiszen tudjuk, hogy aztán az történt, amit ő mond. Közben a másik kettőnek is igaza van... ők nem hiszik, hogy ilyen rosszra fordulhat a helyzet - hát ép elmével nem is lehetett elhinni. Ebben a történetben az kapott meg, hogy itt mindenki életben maradt. Ez az a kivételes család, ahol mindenki megúszta, és mégis tragikus a dolog, mégis helyrehozha-tatlan, ami velük történt."

(Blastik Noémi: A kultúra nem segít - beszélgetés Spiró Györggyel)