Írta: Jacques Offenbach
Szövegkönyv: Jules Barbier
Fordította: Innocent Vincze Ernő

Közreműködik a Pécsi Szimfonietta, a Pécsi Nemzeti Színház énekkara és a Pécsi Balett

Bemutató előadás: 2008. március 7.

Az előadás időtartama: 2 óra 45 perc

SZEREPBEOSZTÁS >>

Párizs, a mindig kissé dekadens Párizs vesztét érezte. Még nem halványult el egészen a mindent felforgató Forradalom emléke, de már előreveti árnyékát a „debacle”, az 1871-es nagy vereség rémképe. Párizs tehát mulat. Féktelenül, minden-mindegy alapon. Már nem elégíti ki a Vígopera bájosan frivol előadásaival, sem az első megjelenő vicclap tárgyilagosabb és pontosabb gúnyrajzai. Sátánibb szellemességu, könyörtelenebb karikatúrákra van szüksége.
Ezt a szerzőt találja meg Jacques Offenbach személyében, aki ugyan Kölnben született (1819-ben), nevét egy kisvárosról kapta, ahol apja kántorkodott, mégis franciának vallotta magát, hiszen 12 esztendős korától Párizsban élt. Cherubininél tanult zenét, mint gordonka muvész, de hamarosan csak mint zeneszerző dolgozik. őt tartják a valódi operett megteremtőjének. 1855-ben átveszi a Bouffes Parisiens igazgatását, ahol sikert sikerre halmoz. Színpadán megjelennek a kor jellegzetes figurái, nem kímél senkit és semmit. A közönség tódul, Offenbach az egyik legnépszerubb és leggazdagabb szerző.
1870-ben kirobban a francia-porosz háború, a németek Sedannál vereséget mérnek III. Napoleon seregeire, a parlament kikiáltja a III. Köztársaságot. 1871-ben fegyveres felkelés robban ki, amely a Párizsi Kommün uralmához vezet. A francia kormánycsapatok leverik a lázadást.
A háború tönkreteszi Offenbach egzisztenciáját is. Amerikába utazik, ahonnan betegen, megtörten tér vissza. Nekilát élete utolsó nagy muvének, a Hoffmann meséinek. A mu, amelyet halálos ágyán komponál az élet tragikus oldalát mutatja be, és operai pompával lép a közönség elé. A bemutatót már nem éri meg, egy évvel halála után, 1881-ben kerül színpadra a párizsi operában.