Ősbemutató: 2003. június 27. Pécsi Szabadtéri Játékok

1.rész:
Petrovics Emil: Salome
-------------------------
2.rész:
Zárt függönyök - Zene: J.S.Bach – Stockhausen – Porpora

Az aktuális szereposztásról érdeklődjön jegyirodánkban!
Tel.:72/512-669

Az előadás már nincs műsoron.

Eck Imre negyvenkét esztendeje egy végzős balettosztállyal szerződött Pécsre. A társulat – a napjainkig méltán népszerű és elismert Pécsi Balett – 1961. január 3-án tartotta első bemutatóját. Tizennyolc év múltán Eck Imre felvállalta a Pécsi Nyári Színház művészeti vezetését is. Tekintélyével, karizmatikus egyéniségével, tudásával segítve az új kezdeményezés sikeres beindulását. A hatvankilenc éves korában elhunyt mester emlékére már több, főleg fiatal koreográfus – tanítványai, táncosai is – készített produkciót, többek között az Anna utcai Nyári Játékok égisze alatt. E szándék vezette a Pécsi Balett harmadik korszakának irányítóit, Keveházi Gábor balettigazgatót és Egerházi Attila művészeti vezetőt is legújabb műveik koreografálásakor.
Eck Imre 1978-ban határozta el először, hogy színre viszi Salome történetét. Eszközül használva a prózát, Oscar Wilde drámáját, és a táncot egyaránt. A zene megkomponálására Petrovics Emilt kérte fel. Örök útkeresőként 1980-ban a társulat fennállásának huszadik évfordulójára újfent elővette Petrovics zenéjét, elhagyta Wilde drámáját és már csak egy színész szerepelt a táncosok között, aki Sárospataky István szövegét mondva tette teljessé a produkciót, melynek televíziós változatát is elkészítette a mester.
Keveházi Gábor alkotása nem az említettek feldolgozása, újra értelmezése, hanem egy vadonatúj mű:
" – Rám is nagy hatással van Petrovics Emil modern hangvételű, Salome című műve. Így természetesen a mi előadásunknak is ő a címszereplője. Ám nem a bibliai történetet meséljük el, hanem, külsőségeiben is kortalanná téve az előadást, a mindenkori hatalom erőszakos gátlástalanságát ábrázoljuk. "

Juhász László

-------------------------------------

Zárt függönyök

Előadás után lemegy a függöny és nem tudni, mi zajlik mögötte. Vagy éppen, mikor a színházba érkezéskor leengedett függöny fogad, sejteni szeretnénk, vajon mit takar.
Emberek: férfiak és nők, egy „élet-színház” szereplői állnak a függöny mögött… de néha ez a függöny zárva marad.

– Titkok, amelyek soha nem tárulnak fel
– Érzések, amelyek nem mutatják arcukat
– Félelmek, amelyek nem szólalnak meg
– Vágyak, amelyek rejtve maradnak

Ezek a „zárt függönyök” mögötti dolgok, a szavakkal nem kifejezhetőek foglalkoztattak, mikor belefogtam a munkába.
Ironikus és helyenként szarkasztikus, álomszerű képek rajzolódtak ki előttem. Egy kamerára gondolok, amely titkos dolgok után kutat, mintegy szondaként belemerül a vizsgálandó alanyba; obszervál, elemez és tükröz.
A táncmű ennek a vizsgálódásnak a tánc nyelvén ábrázolt tükre.

Egerházi Attila művészeti vezető