Írta: J. M. Synge - Petőfi Sándor
A Szentek kútja Göncz Árpád fordításában kerül színre

Bemutató: 2004. november 14.

Martin és Mary Doul, a két viharvert, vak koldus boldog házasságban él jó pár évtizede Kelet-Írország isten háta mögötti falujában.
Vakságuk gazdagság, belülről látnak: gyönyörű férfinak és nőnek képzelik magukat egy bűbájos hegyi falvacskában, jó emberek és csodaszép tájak között. Egy nap azonban csodatévő szent érkezik hozzájuk, aki arra is képes, hogy visszaadja a vak emberek szeme világát. A házaspár mohón kap a soha vissza nem térő alkalmon és kérik a szentet, hogy tegye látóvá őket. A szent teljesíti kérésüket. S ettől kezdve elvesztik belső látásukat. Látják a külvilágot: látják egymást, a kárörvendő falubelieket, Kelet-Írország isten háta mögötti vidékét és a szent kisebesedett lábát. Nem ezt várták.
Synge középkori története parabola, metafora és mese rendkívüli tehetséges ötvözete. Csupa olyan kérdéssel foglalkozik, ami a XXI. sz. elején még mindig foglalkoztatja az embereket: Mi a szépség? És annak mi és mekkora a szerepe az életünkben? Mi a házasság? És a házastársi hűség? És annak van-e értelme? Mi a hit? És vajon kényszeríthet-e egy közösség valakit, vagy valakiket, hogy tanuljanak meg az ő szemükkel látni és felejtsék el a saját ideáljukat?

Hargitai Iván
A Szentek kútja rendezője

-----------------------------

Hogy miért a Helység kalapácsa? Mert a szívem csücske ez a mű, mellyel kapcsolatban igen kedves emlékeket őrzök. Anno, részese lehettem a Keleti István rendezte nagysikerű előadásnak a Pinceszínházban, és feledhetetlen élményem marad a fiatalon elhunyt Hang Gábor fergeteges produkciója is. Előadásunkkal rá is emlékezünk.
Meggyőződésem, hogy Fejenagyék története azon túl, hogy jó szórakozást ígér, aktuális is. Adott ez a kedves kis falu, ahol minden rendben lenne, de azért csak találnak okot a veszekedésre. Elárulhatom, hogy a mi előadásunk végére szent lesz a béke. Engem ugyanis - és ezzel nem vagyok egyedül - irritál az az értelmetlen gyűlölködés, ami jellemzi napjainkat.
Előadásunkban - a narrálást kiküszöbölendő - három leány, akik a kocsmában a fiúkra, főleg Vitéz Csepü Palkóra ácsingóznak, a történetet ott és akkor megélve görgetik tovább az eseményeket. A kocsmában a jóízű nótázás gyanánt Petőfi verseket fognak énekelni a vigadozók.
A darab úgy indul, hogy Harang-láb... De ez már igazán legyen meglepetés.

Füsti Molnár Éva
A helység kalapácsa rendezője