Írta: F.M. Dosztojevszkij

Bemutató előadás: 2006. október 28.

Az előadás időtartama: 2 óra 45 perc

Dosztojevszkij regénye - amelyből az adaptáció Camus és Andrzej Wajda feldolgozása nyomán készült - nyomasztóan hosszúnak tűnik, olvasása egyszerre gyötrelmes és felszabadító. Hogy ennek ellenére miért érezzük annyira jelenkorinak? Ennek több oka lehetséges. Egyrészt a jól ismert egykorú történelmi események sodró lendülte, másrészt a gondolatok pontos, tételes megfogalmazása az, ami vonzóvá teszi a témát.
Dosztojevszkij világnézeti ellenszenve, amely a terrorista Nyecsajevre irányul, általában az orosz nihilista-anarchista eszmeáramlatokra vonatkozik. Az író mélyorosz-szlavofil világnézete távol állt ugyan a kor haladó eszméitől, mégis pontosan tükrözi a mélyén rejlő visszásságokat. Az író abszolút negatív főszereplőt kívánt teremteni. Leveleiből, vázlataiból, műhelytanulmányaiból kideríthető az a tanulságos folyamat, ahogy az általa megteremtett, életre keltett főhős, Sztavrogin az eredeti szerzői koncepció fölé kerekedik.
Sztavrogin köztünk jár, ezt bizonyítja napjaink terrorizmusa, a gátlástalan gyilkosságok sorozata, amelyeknek elkövetői nincsenek tekintettel arra, tettüknek ártatlan emberek esnek áldozatul.
Sztavrogin köztünk jár és fölteszi a kérdést, ha nem érvényesek többé a régi erkölcsi és társadalmi törvények, sem a mózesi táblák, sem a kereszténység sem a szabadgondolkodók morális tézisei, akkor mi szabhatja meg teteink irányát, és milyen alapon, kik ítélkezhetnek fölöttünk?