A Budapesti Kamaraszínház és a Pécsi nemzeti Színház közös produkciója

Írta: Eugene O’ Neill
Fordította: Vass István

Bemutató: 2009. október 30.

Az előadás plakátja NYOMTATHATÓ (PDF) verzióban letölthető ITT >>
Az előadás műsorfüzete (PDF) letölthető, megnyitható ITT >>

Az előadás időtartama: 2 óra 30 perc

O’Neill harminc évet átölelő drámaírói munkássága az utolsó amerikai békeévben, 1916-ban kezdődött. Fiatal korában sok mindennel próbálkozott. Volt aranyásó, egyetemi hallgató, újságíró, műszaki rajzoló, tehergőzösön szolgáló matróz és – népszerű, ír bevándorló apja nyomdokait követve – színész. Az első világháború idején egy tuberkulotikus fertőzést követő, hosszú ideig tartó lábadozás ideje alatt kezdett drámaírással foglalkozni – ő is tagja lett Baker professzor híres drámaírói műhely-szemináriumának. Negyvennyolc darabot magába foglaló életművében mindig új – szinte drámáról drámára változó formákkal kísérletezett. 1936-ban Nobeldíjjal ismerték el munkásságát.

Az Utazás az éjszakába utolsó, 1941-ben írt tragédiája, amelyben vigasztalan képet fest szeretet és gyűlölet kapcsaival összetartott családja hanyatlásáról, anyja tragédiájáról. Drámája összefoglalása pesszimista világnézetének: az elhibázott életnek, vagyonért, sikerért eladott tehetségnek, szétzüllő emberi kapcsolatoknak, az öncsalásnak, a hit elvesztésének.

O’Neill minden darabjában az emberi, erkölcsi normákat kutatta, szemben az érvényes és embertelen társadalmi normákkal. Elvetette a puritán hagyományokra épülő, önfegyelemmel és beépített gátlásokkal körülbástyázott, hagyományos társadalom erkölcsi kódexét, azonban belső felszabadulásra vágyó hőseinek sorában egyre több lett a pszichopata.

Stílusa a naturalista és expresszionista kísérletek után – fölhasználva azok tanulságát – az emberábrázolás, a gondolati mélység és drámai intenzitás csúcsait jelentik.