Zene: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Szövegkönyv: Egerházi Attila (Hoffmann mesenovellája után)

Az aktuális szereposztásról érdeklődjön jegyirodánkban!
Tel.:72/512-669

Az előadás már nincs műsoron.

Ha Vivaldit, vagy Debussyt említik előttünk, szinte rögtön elénk idéződik a tavasz hangulata és a tenger képe. Ugyanígy A diótörő hallatán máris a karácsony ötlik elénk, kint a hópelyhekkel és bent családi együttléttel, közös játékkal és álmodozással... De hogyan született a mű? A múlt század kilencvenes éveibe kell visszalépnünk.
Szentpétervárott teljes fényében ragyog a Mariinszkij színház balettje. Vezetője a koronázatlan balettfejedelem Marius Pepita (1818-1910) még ugyancsak tekintélye magaslatán áll. Tervei alapján született meg a mai Kirov Opera- és Balettszínház elődjében. A koreográfus Pepita a Csipkerózsika 1980. januári bemutatója és sikere után joggal remélte, hogy csak szerencsét hozhat, ha újból Csajkovszkijjal működik együtt. A rá jellemző alapossággal tehát kidolgozta a szcenáriumot, és átnyújtotta a "rendelést" a zeneszerzőnek: "Meggyújtják a karácsonyfát. Sugárzó Muzsika. Nyolc ütem. A gyerekek belépnek. Eleven és jókedvű zene. Huszonnégy ütem. A meglepetés és csodálat pillantása. Egy ütem tremoló... Drosselmeyer belép. Félelmet keltő, de egyben komikus zene. Szélesebb zenefolyamat, tizenhattól huszonnégy taktusig..."
Az aggályos természetű Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) borúsan fogadta az akkurátus eligazítást. Kételyeket táplált a darab iránt, sőt önmagával szemben is: "A balett határozottan kevésbé jó, mint a Csipkerózsika - ebben biztos vagyok " - vallotta, mikor nekilátott, s munka közben is megengedett magának némi fanyalgást: "Sehogy sem érzem a dolgot, hogy a Befőttvárat hogyan ültessem át zenébe..." Végül természetesen elkészült a partitúrával, s azt itt talán fölösleges boncolgatni, hogy milyen is lett ez a muzsika. Hiszen ha eltekintünk attól, hogy a belett számtalan változatban él a világ színpadain, még mindig tény, hogy csillogó részletei miatt a Diótörő-szvit ma is a koncerttermek és rádióadások egyik kedvenc repertoárdarabja.

Maácz László
------------------
Számomra a Diótörő olyan klasszikus értékeket hordozó zenemű, amely az ünnep fontosságát hangsúlyozza és a hétköznapok szürkeségétől való eltávolodást jelenti. Az álmoknak fontos szerepe van mindennapi életünkben úgy gyerekként, mint később felnőttként egyaránt. Én ezt a klasszikus művet szeretném színpadra állítani Hoffman eredeti meséjét felhasználva, és a Pécsi Balett profiljához híven nem a klasszikus balett formanyelvén, hanem az általam „beszélt” táncnyelven keltve életre azt.

Egerházi Attila